A kislányunk imád babázni. Körülbelül másfél éves volt, amikor megkapta az első babáját, amit aztán minden felé magával cipelt. Kicsivel két éves kora után egy Barbie sellőt választott magának az éves városi bolhapiacon. A húgom ennek nagyon megörült, és mindjárt arra gondolt, hogy végre van valaki, akivel újra babázhat anélkül, hogy bárki megszólná.
Ahogy egyre több Barbie-ja lett a kislányomnak, arra gondoltam, milyen aranyos lenne egy babaház, amit be tudna rendezni. A húgom neki akarta adni az övét, de már nem volt túl jó állapotban. Ez után neki álltam keresgélni, de sem újonnan, sem használtan nem találtam olyat, ami tetszett volna. A legtöbb műanyag volt, ami nem tűnt túl strapabírónak, a minőségibb pedig túl drága lett volna. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy az lenne a legjobb, ha készítenénk neki a férjemmel egyet.
Nagy lelkesen megrajzoltam papírra a tervrajzot, majd elmentünk megvenni az alapanyagokat.
A rétegelt lemezt a szomszéd bácsi (aki korábban asztalos volt) vágta méretre nekünk. Ez húsvét körül volt. Ez után a férjem és egy barátja (akit ebéd és finom desszert címszóval hívtunk át) összerakták a kis házikót.
A sarkokat a férjem gondosan lecsiszolgatta, majd kezdődhetett az én munkám, a festés és díszítés. Ez eltartott egy darabig, mert jött a nyár és sokat kirándultunk, bicikliztünk, nyaraltunk... és a két gyerek mellett, főleg amikor a kisebbik is már tudott mászni és járni, nem volt könnyű bármire is időt szakítani.
Pár hete azonban végre elkészült vele!
Így néz ki kívülről:
Így pedig belülről:
A babaház elkészítése kimerítő feladat volt, hiszen leginkább csak akkor tudtuk csinálgatni, amikor a gyerekek aludtak, de amikor láttam, milyen örömmel játszik vele a lányom, úgy éreztem, hogy megérte!
